Rövid látlelet az El Greco kiállításról
Jó, ez a rövid látogatás igazából vagy két órát jelentett. Ez az őszinte igazság. Én mégis nagyon kevésnek éreztem. A világ összes ideje sem lett volna elég, hogy beteljek a látnivalóval. Úgy időzítettem, hogy minél kevesebben legyenek a kiállításon, de így sem sikerült elkerülnöm egy diákcsoportot és egy nyugdíjas különítményt, akik nagyjából be is lakták a helyet. Mintha időzítve lettek volna: Az alany megérkezett, küldjétek be a gyerekeket, ne, ne így, hangosabban. Oké, most jöhetnek a nagymamák, csikorogjanak a kerekek... Pedig direkt kivettem emiatt egy szabadnapot, hogy nyugodtan tudjam élvezni az alkotásokat és ne kelljen sorban állva araszolni, vagy mindenhol kerülgetni az embereket. Sajnos magányosan szeretem űzni ezt a hobbit. Fényképezni nem lehetett, ennek ellenére kattogtak a gépek szerte a teremben, mindenki haza szeretett volna vinni egy darabot a látottakból. Én jókislány típus vagyok, s...