CizellArt

            A Netflix kirukkolt egy sorozattal The Andy Warhol diaries címen. A hat részes minisorozat számos megszólalón és a napló bejegyzésein keresztül vezet végig minket az életén és olyan magánjellegű történéseken amik a nyilvánosság előtt ismeretlenek voltak. A híres pop art művész naplóját két évvel halála után, 1989-ben adták ki. Titkárnője, Pat Hackett 1976-tól éveken keresztül jegyzetelte Warhollal folytatott telefonbeszélgetéseit, melyek egyfajta hangos naplóként működtek, eleinte csak a kiadások rögzítésére, majd egyre személyesebb részletek megosztására is. A művész hangját a sorozatban egy mesterséges intelligencia adja, ami jól reflektál arra a vágyára, hogy egyszer belőle is robot legyen (amiről szintén szó esik az egyik részben). Az intro zenéje Nat King Cole Nature boy című száma, ami meglehetősen ide illőnek bizonyult véleményem szerint.           Andy Warhol karrierje divatillusztrátorként indult, miut...

Mostanában minden felületen Botticelli jött velem szembe, ezért úgy gondoltam illene írnom róla. A quattrocento nagyjai között tartják számon, mégis halála után feledésbe merült, majd jöttek a preraffaeliták és újra naggyá tették. Képeit a világon mindenhol ismerik, a Vénusz születését újra és újra fel- és átdolgozzák. Talán Andy Warhollal lett belőle popkulturális jelenség, ahogy Leonardo Utolsó vacsorájából vagy a Mona Lisából (bár utóbbinál már Marcel Duchamp is közrejátszott).             Egy olyan szeletéről szeretnék írni Botticelli életművének, ami nem a Mediciek megbízásait reprezentálja, nem a „csúcson” mutatja be a festőt, hanem Savonarolához köthető korszakváltása után.           Girolamo Savonarola 1490-ben érkezett Firenzébe, ahol híre már megelőzte őt. A domonkos kolostor perjeleként a világi hívságok elterjedéséről, az erkölcstelenségről és a vezetők zsarnokságáról prédikált a népnek. Fanatizmusának és persz...