CizellArt

       A Kiscelli Múzeum templomtere mindig egy sajátos atmoszférát teremt az itt kiállított műveknek. A Mácsai István tárlattal sincs ez másként. A nyers téglafalak, a sötétbe vesző mennyezet, a zegzugos csigalépcső megalapozta a hangulatot. A híd és a kiállítás címében szereplő elmozduló falak pedig elősegítették a különböző nézőpontokból való rátekintést mind szó szerint mind pedig képletesen. Mikor a falak összeérnek bizonyos elemeket kitakarnak, fentről letekintve viszont teljességében tárul elénk az összkép.      Mácsai István 1922. április 5-én született Budapesten, édesanyja varrónő volt, édesapja pedig temetkezési cikkekkel kereskedett. Már gyermekként is sokat rajzolt és festett, miután leérettségizett pedig litográfusnak tanult. Mivel korlátozták a zsidó hallgatók felvételét a felsőoktatásba, ezért a Képzőművészeti Főiskola helyett az Örkény - Strasser rajziskolában tanult. A negyvenes években munkaszolgáltra rendelték, ahonnan későbbi feles...

      Nem vagyok egy világutazó, az egyszer fix. Más boldogan gyűjti a pecséteket (jelzem én nem kaptam pedig azt hittem fogok…), míg én csak azon agyaltam, hogy lehet be se engednek az országba ezzel a fejjel amit sikerült az útlevélkészítéskor produkálnom. Kezdjük ott, hogy ez az utazás igazából októberben lett volna, csak mikor hajnali háromkor kiértem a repülőtérre és megpróbáltam átjutni a kapun kiderült, hogy törölték a járatom. Igen, hosszas (legalább egy éves) szervezést követően sikerült pont azon a napon neki indulnom, amikor kigyulladt egy autó a Lutoni repülőtér parkolójában és égett az egész hóbelevanc. Szóval nem, nem szeretek utazni.      Mégis nekiveselkedtem újra, mivel a januárig tartó Marina Abramovi ć  kiállítást egyszerűen nem hagyhattam ki. Nem és nem. Jöhet tűz (pipa), jöhet özönvíz (szakadt az eső), jöhetnek a zombik vagy a vámpírbékagyíkokamikkieszikazagyadat….teljesen mindegy. Már a covid idején beharangozták és a home of...