CizellArt

         Szokásos éves szabadságomat idén tartalmasan szerettem volna eltölteni, így belezsúfoltam annyi kiállítást amennyit csak bírtak a lábaim. A nagy nyaralgatás közepette azonban valami szöget ütött a fejembe: miért utálják annyira, ha fényképezünk? Az a típus vagyok, akinek a memóriája vetekszik egy aranyhaléval, ezért sokat szoktam fotózni, hogy visszanézve felidézze bennem az emlékeket, valamint sose lehet tudni mikor lesz hasznos egy cikk vagy egy dolgozat miatt. Most viszont zömében falakba ütköztem. De kezdjük az elején.          Első utam Kecskemétre vezetett, ahol jelenleg egy Andy Warhol kiállítást és Bob Dylan turnék alatt készült képeit lehet megtekinteni. Fotójegy ellenében mindkettőt minden további nélkül megörökíthettem, mondjuk az 500 Ft-os ár nem állt arányban a kiállítás méretével, és hiába összevont eseményről beszélünk mindkét helyen külön-külön meg kellett váltani, de legalább onnantól zöld utat kaptam. A Cifrapa...

          Végre valahára, sok éves várakozás után kinyitott a Néprajzi Múzeum. Nem hagyhattam ki, hogy már az első héten meg ne nézzem és be ne számoljak a tapasztalataimról.           Már magán az épületen is van néznivaló bőven, formája nekem leginkább egy süllyedő hajóra emlékeztet, vagy mondhatjuk, hogy a néprajz bárkája, ami sok éves hányattatott sorsa után végre kiemelkedik a habokból. A tetőkertbe nem merészkedtem fel, de ami késik nem múlik, mindenképp pótolni fogom. Látni lehetett, hogy már most magukénak érzik az emberek, többen is üldögéltek, nézelődtek odafent. Külső borítása a múzeum gyűjteményéből merít, a motívumokat újraértelmezve egy pixelekből álló alumíniumrácsot hozva létre, ami olyan akár egy szőttes. Meglepetésemre a múzeumnak két bejárata van, eddig én azt hittem az egyik szárny csak a dolgozóké lesz, de így kellemesen csalódtam, ugyanis rövid sétával elérhető a Múzeum mélygarázstól. (Zárójelesen megjegyz...