Újra látogatható a Néprajzi Múzeum!

        Végre valahára, sok éves várakozás után kinyitott a Néprajzi Múzeum. Nem hagyhattam ki, hogy már az első héten meg ne nézzem és be ne számoljak a tapasztalataimról.

        Már magán az épületen is van néznivaló bőven, formája nekem leginkább egy süllyedő hajóra emlékeztet, vagy mondhatjuk, hogy a néprajz bárkája, ami sok éves hányattatott sorsa után végre kiemelkedik a habokból. A tetőkertbe nem merészkedtem fel, de ami késik nem múlik, mindenképp pótolni fogom. Látni lehetett, hogy már most magukénak érzik az emberek, többen is üldögéltek, nézelődtek odafent. Külső borítása a múzeum gyűjteményéből merít, a motívumokat újraértelmezve egy pixelekből álló alumíniumrácsot hozva létre, ami olyan akár egy szőttes. Meglepetésemre a múzeumnak két bejárata van, eddig én azt hittem az egyik szárny csak a dolgozóké lesz, de így kellemesen csalódtam, ugyanis rövid sétával elérhető a Múzeum mélygarázstól. (Zárójelesen megjegyzem már maga a mélygarázs is szórakoztató volt számomra a fali dekorációval pl.: Vasarely és Fajó János mintakincstárából merített képekkel.)
        Belépve a tágasság volt az első ami lenyűgözött és egyben el is gondolkodtatott: van-e vajon szükség még ekkora múzeumépületekre? Egyelőre még sok az üres, kihasználatlan terület, de műtárgymozgatási szempontból szükségesek a széles folyosók, arról ne is beszéljünk, így legalább van hova bővülni. Így viszont, ahogy kedves barátom fogalmazott eléggé „pláza” jellegű az épület. Az ott dolgozók kedvesek és segítőkészek, amire szükség is van, mert kész labirintus ha az ember mondjuk meg akarja keresni a baba-mama szobát. Viszont nagyon jó ötletnek tartom, hogy a ruhatári szekrényekhez a múzeum logóját viselő tokent lehet kérni, így nem gond, ha nincs nálunk száz forintos érme.
        Aztán pedig jött az ámulat: maga a Kerámia tér. A beharangozó videókban már láttam, de élőben sokkal látványosabb a sok száz kerámia a világ minden tájáról. Nekem az arcos edények voltak a kedvenceim, de órákat tölthetünk ott mire végig böngészünk mindent. Szuper ötletnek tartom a térképes megoldásokat, ami megmutatja melyik típus hol jellemző, valamint a készítéstechnikai videókat. Magamtól rá nem jöttem volna, hogyan készül a márványmintás váza. A prospektus szerint a koncepció leginkább az agyféltekék működéséhez hasonlítható, bal oldalon „logikusan rendszerezve, földrészek, fazekasközpontok és formák szerint”, míg jobb oldalt „érzéki szempontból” mutatja be a kerámiákat.

        Az időszaki kiállítás címe Megérkeztünk, és a kicsomagolás élményét szerette volna megmutatni, így a fal dobozt imitál, rajta a megszokott szimbólumokkal (vigyázat törékeny) és még buborékfóliába is van csomagolva. Érdekes megoldás, engem megnyert. A kiállítás 20 kulcsszó köré épül és ezekhez vannak hozzárendelve a műtárgyak. Olyan témák kerültek terítékre mint az identitás, a történetmesélés, a rítusok vagy az expedíció. Furán hat a cifraszűr szomszédságában egy gördeszkás cipő, viszont ez az újfajta megközelítés széles spektrumú bemutatást tesz lehetővé és folyamatosan fenntartja a figyelmet, ugyanis minden blokkban vár ránk valami meglepő. Láthatunk 19. századi csodásan faragott izlandi széket, muszlim kendőt, ami a migrációs hullám idején akadt fent a határmenti kerítésen, Madonna szobrot a 18. századból Vitnyédről, pálmaboros kupát Kongóból, türelemüveget Selmecbányáról amiben bányászok végzik munkájukat vagy például egy szicíliai kordét gyönyörű festett díszítéssel a 19. századból.

        A gyűjteményi kiállítás a Zoom – Perspektívaváltás, ahol a tárgyak még az „ősrobbanás” állapotában vannak, ebből lesz később egy rendszerezett, több nézőpontot is figyelembe vevő „múzeumgalaxis”. Első körben meg is zavart a vitrinben belógatott tárgyak kaotikus összevisszasága. Most még rendszertelenül, szövegek és egyéb információk nélkül kell kalandoznunk a tárgyak között, segítségünk csak egy nagyító és egy távcső. Nagyjából itt körvonalazódott, hogy minden ami piros az megérinthető, többek között egy borotvatartó, aminek kinyitása hosszas fejtörést okozott. Különösen tetszett, hogy a fejünk felett lógó bödönhajót fentebb szemmagasságból is meg lehetett nézni.

    Az épület másik végében pedig Budapest jelenlegi makettjét valamint a Városligetet lehet látni, hogy milyen lesz mire minden projekt befejeződik. Ezeknek a részleteit kihelyezett tabletek kameráján keresztül lehet tanulmányozni, ahol információkat is olvashatunk az egyes objektumokról.
        Nagyon örülök annak, hogy a Néprajzi Múzeum végre méltó helyet kapott és szerintem az épület sem rondított bele a Liget összképébe. Nagyobb teret felölelő kiállításokra számítottam, de évek múltával, ha kicsit jobban belakják biztos kevésbé fog üresnek hatni. Már most is nyüzsgő élet volt odabent, aminek kedvez, hogy a Kerámia tér ingyenesen megtekinthető, így ha arra visz az utunk betérhetünk akár az eső elől is egy kicsit nézelődni. Szót kell még ejtenem a Könyvesboltról (ahol iziben be is szereztem egy kötetet keresztény témájú üvegképekről), ami egyben közösségi iroda is! Fantasztikus ötlet, hogy az ember beülhet a laptopjával dolgozni egy pár órát és ezért senki sem piszkálja, nincs kötelező fogyasztás mint egy kávézóban. Ami amúgy szintén van az épületben, valamint egy étterem és egy shop is.

        Tehát összességében elmondhatom: gratulálok! Ez a múzeum teljes mértékben megfelel a modernkori elvárásoknak, emellett izgalmas, informatív és igazi közösségi tér.