Othernity

 A 17. Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonja – Othernity: Modern örökségünk újrakondicionálása. Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum 2021.

A Velencei biennále bezárását követően a szokásoknak megfelelően a Ludwig Múzeum adott otthont a nyertes magyar pályázat bemutatkozásának. A kiállítás a Hogyan fogunk együtt élni? témára készült és az eredeti koncepciót követve két teremből állt: a Laborra és a Showroomra. A Laborban került bemutatásra a tizenkét épület archív anyagok és fotók alapján lightboxokban elhelyezve, míg a Showroomban a felkért Kelet-Közép-Európai építészeti irodák reflexióját láthattuk.
            Olyan ikonikus épületek kerültek kiválasztásra, mint az újpesti Ady Endre Művelődési Ház, az újpalotai Víztorony, az MSZMP 13. kerületi székháza, a Déli Pályaudvar, az OTP-toronyház, a Kelenföldi Városközpont, a Planetárium, a Dob utcai trafóház, a Domus Áruház, az OKISZ-székház,  a Külső-kelenföldi református templom és az Országos Villamos Teherelosztó Központ. A kiállítók közt vannak lengyel, észt, szlovén, szerb, ukrán, szlovák, cseh, román, dán, svájci, észak-makedón, horvát és persze magyar építészek is.

Fortepan - Főfoto 1976

            A termek közt szimmetriát képez a két lépcső, melyek egyrészt az épületek más szemszögből való nézésének szimbólumaként jelent meg, másrészt mintha a Konntra Stúdió Mo-nu-ments címen futó tervének megvalósulása lenne. A téglákból felépített lépcső közösségi térként kívánja visszaemelni a Dob utcai trafóházat a köztudatba, pihenésre és egyéb szabadidős tevékenységek eltöltésére való eszközként. Az egyetemi előadóhoz hasonlító tribün a stúdió ars poeticájának egyik elemére épül: az épület múltjának, történetének fontosságára hívja fel a figyelmet.[1]

A kiállított épületek közül az Ady Endre Művelődési Házról beszélnék bővebben, ugyanis fontos részét képezte mindennapjaimnak. A gyerekkori iskolai ünnepségek helyszínén túlnőve, később állandó látogatója voltam színházi előadásainak. A negyedik kerületi kulturális élet lüktető szíveként funkcionáló épület megviselt állapotában is tökéletesen kielégítette az odaérkezők igényeit. 1985-86 között épült intézmény Ferencz István alkotása, aki a panel rengeteg között egy szigetet hozott létre. Földszintjén a közönségfogadó és kiszolgáló terek, valamint a színházterem helyezkedett el (aminek nem mellesleg udvari folytatása is volt), az emeleten pedig az irodák kaptak helyet. A művelődési házat kétszintes üzletsor vette körbe, ahol többek közt rajz-és kerámia szakkört is tartottak az érdeklődőknek. Utódja, az UP Rendezvénytér, mely nem túl vonzóan a kerületi piac felett kapott helyet, nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. A szlovák Plural Stúdió terve, hogy az épület elbontását követően parkká alakítsák át a teret, jól hangzó ötlet azoknak, akik érzelmileg nem kapcsolódtak az intézményhez. Viszont legalább jövőt adott volna ennek az ikonikus helynek, és nem lehetőséget egy újabb társasház megépítésére.

Fortepan - Gábor Viktor 1984

            Az A-A Collective Egy épület halála projectje méltó búcsúzás lenne az Országos Villamos Teherelosztó Központ épületétől. A brutalista alkotás 1974-79 között épült Virág Csaba tervei alapján. Üveggel borított homlokzatának köszönhetően, mely eredetileg visszatükrözte a többi épületet, sikeresen beolvadt környezetébe. Leromlott állapota ellenére küzdelem folyt megmentéséért, de 2020-ban végül lebontása mellett döntöttek. A biennáléra készült koncepció lehetőséget adott volna az épület természetes halálára és meggyászolására. Lecsupaszított szerkezetét visszahódította volna a természet és mindeközben a várnegyed egy zöld területtel is gazdagabbá vált volna. A kiállított épületmakett, a benne növő vadvirágokkal megindító alternatívának tűnik.
            Ezeken felül is találkozhatunk a kiállításon még érdekes megközelítésekkel: Az újpalotai Víztorony népszerűségét kisméretű makett változata növelné mely egyben kulacsként is funkcionál, a Domus Áruház pedig egyedi wellness központtá alakulna, szaunával (mely hanggal, infravörös fénnyel és egy Napot utánzó gömbbel melegítené a kedélyeket), sötétszobával és légző szobával mely rezonálna minden levegővételünkre.

Fortepan - Bojár Sándor 1974

            A kiállítás sok felfedeznivalót tartogatott a látogató számára, aki az érdekesen szerkesztett katalógusból újabb információkat szerezhet az itt látottakról. Mégis áthatotta egyfajta melankólia, mely minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy az itt kiállítottak egy része már megsemmisült vagy haldoklik. Huszadik századi építészetünk mostohagyermekei ezek, amik értékelése sajnos még várat magára.

---

[1] Csóka A. R., Fabényi J., E. Heathcote, Kovács D., Molnár Sz., Moravánszky Á., Smiló D.: Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása. Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum. Budapest 2021.   L29. oldal.