Sandham-emlékkápolna

     Sokat gondolkodtam mivel is kezdjem el, míg Helen de Borchgrave Kalandozás a keresztény művészet világában című könyvében rá nem bukkantam Stanley Spencerre és a munkáival díszített Sandham-emlékkápolnára. Stanley Spencer (1891-1959) a nagy-britanniai Cookham-upon-Thamesben élt és  zömében ezt a szűk világot jelenítette meg munkáin. Az első világháborúban mint szanitéc vett részt, ugyanis gyenge fizikuma miatt nem felelt meg katonának. Az itt átéltek mély hatást gyakoroltak rá, emiatt egy emlékkápolna megalkotásán gondolkodott szüntelenül, melyhez vázlatokat is készített. A terv Mary és John Louis Behrendnek köszönhetően valósult meg, akik megépítették Henry Willoughby Sandham hadnagy emlékére, aki Mrs. Behrend testvére volt, és a macedon fronton hunyt el, ahol Spencer is szolgált.

 
    A Burghclere-ben található kápolnán öt évig dolgozott 1927-1932 között. Az óriási olajképeken eleinte festőállványon, majd pedig miután felkerültek a falakra állványzat segítségével munkálkodott. A tizenkilenc  festmény nem a háború borzalmait kívánja megjeleníteni, hanem a mindennapi rutincselekvéseket amik elvégzése segíthetett elszakadni a közelben folyó rémségektől.
    Ezek a hétköznapi tevékenységek azonban felmagasztosulnak a kápolna falain, ami monumentalitásuk mellett annak is köszönhető, hogy a középkép, a Katonák feltámadása határozottan vallásos színezetű. A katonai temetőkre jellemző fehér keresztek százai alól bújnak elő a katonai egyenruhát viselő, feltámadásra gyülekezők. Saját keresztjüket magukhoz véve járulnak Krisztus elé, hogy mintegy ajándékként lába elé tegyék őket. A fehér feszületek sora kiemelkedik a kép barnás alapszínéből. A fókuszpont a két fehér ló, akik egymás tükörképeként fekszenek, miközben gazdájuk a hátukat simogatva nyugtatja őket ezekben a felkavaró percekben. 

Katonák feltámadása

     Jobbra és balra legfelül a Todorovoi folyómedret és a Karasuli tábort láthatjuk, majd alattuk félköríves lezárással következnek a katonák életéből vett jelenetek, mint pl.: A Konvoj megérkezése a sebesültekhez, a Mosdás, a Katonai felszerelés, az Ébresztő, a Térkép olvasás és így tovább. Legalul pedig mintha csak egy oltárt néznénk a predella képek következnek, amiken láthatjuk a padló mosás, a teázás vagy a beágyazás rituáléját. 

A Konvoj megérkezik a sebesültekhez

A Karasuli tábor

    Figurái és térképzése a naiv művészet sajátja. Coloritjában a már említett földszínek, főleg a barna árnyalatai dominálnak valamint a fehér és a kék. Az arcokon egyfajta fáradt belenyugvás tükröződik, a monoton cselekvéseket már automatikusan végzik a szereplők, ebben lelve fogódzót a háború viharában. Végignézve a képeket reményt, hitet, beletörődést és a háttérben megbúvó félelem érzését hagyja hátra.
    A National Trust oldaláról letölthető egy anyag a képek pontos elhelyezkedéséről, ami legalább elképzelhetővé teszi, hogyan is nézhet ki élőben. Valamint a gyűjteményi oldalukon a művész vázlatait, és a kápolna összes képét is megtekinthetjük:

https://www.nationaltrustcollections.org.uk/results?SearchTerms=stanley+spencer&Page=1

Nálam mindenképpen bakancslistás lett a hely! :)