Gyerkőcökkel múzeumba menni?

         Az a típus vagyok, aki ha meglát egy gyerekcsoportot vagy egy babakocsit toló anyukát egy kiállításon rögtön menekülőre fogja, hiszen "ekkora hangzavarban úgyse tudok alaposan megnézni semmit". Sosem értettem a szülőket, miért nem hagyják a gyereket a nagyinál, hiszen olyan kicsi még nem is élvezi igazán, jobb neki a játszótéren. Az edukációs látogatásokat elfogadtam, hiszen minket is vittek annó, és hát ezt nem lehet elég korán elkezdeni. Jó nagy ellentmondás feszül a két érvem közt az egyszer biztos! Nos, változik a világ és kénytelen vagyok vele változni én is.
           Egy évvel ezelőtt keresztanyja lettem egy nagyon cuki, nagyon hangos és megállíthatatlan csöppségnek így elkezdtem figyelni a gyerekkel érkezőket a kiállításokon. Valamint a baba-mama szobákat és azt mennyire tágas a tér elférne-e itt valaki babakocsival. Hiszen az nem lehet, hogy az édesanyjával közös múzeumlátogatásainknak végleg befellegzett! Az eredmény viszont elég vegyes.

            Kezdjük ott, hogy sok nagyszerű kiállítás van, aminek a közvetlen közelében autóval leparkolni mondhatni lehetetlen. Gyerekkel, negyven fokban vagy hóban és fagyban kilómétereket sétálni pedig nem túl ideális. A tömegközlekedés kiszámíthatatlan, csúcsidőben a várbuszra való felnyomakodás pedig engem is kikészít, nemhogy valakit aki a térdemig ér. Kérdem én: hogy kapaszkodj gyerekkel a kezedben? Vagy csak bízd magad a tömegre, hátha megtart? Persze persze, majd valaki átadja a helyet. Sajnos hallottam már villamosra felnyomakodó emberekről, akik a babakocsival szenvedő anyukát megelőzve szuszakolták fel magukat a járműre, ahelyett hogy segítettek volna felcipelni. Pedig nem könnyű. Sőt...De hogy jó pédával is szolgáljak a Hősök terénél lévő új Múzeum Mélygarázs szerintem klasszisokkal egyszerűbbé tette a látogatásokat, hiszen így egy rövid sétával elérhető a Néprajzi Múzeum, a Műcsarnok, a Mezőgazdasági Múzeum és a Szépművészeti Múzeum is. 
            A másik fontos momentum, hogy van-e az épületben lift, ami a gyerekeseken kívül a mozgáskorlátozottak szempontjából sem elhanyagolható! Tehát megtekinthető a kiállítás babakocsival is, vagy csak hordozókendővel? Van elég tér a kocsinak, vagy olyan zsúfoltan állnak a műtárgyak, hogy esélytelen elnavigálni közöttük? A hordozókendő nagyon praktikus, pusztán csak leszakad az ember háta és mind az anyuka mind a gyerek csatakosra izzadja rövid időn belül, főleg egy szép nyári napon. Na meg persze a gyerkőc kikéredzkedik, aztán vissza, aztán megint be, aztán vissza...kell hozzá rutin, hogy ez tükör nélkül is menjen anélkül, hogy levernél valamit. Tehát lift és tágas terek. Ott van mondjuk a Godot, ami szerintem egy fantasztikus hely, el is vittük a kisasszonyt élete első feminista eseményére, Fajgerné Dudás Andrea kiállítására. Beült a trabantba elnézegette az angol nyelvű kisfilmet, készült száz kép, minden rendben, minden szuper. Na de ha jobban szét akarsz nézni, akkor fel kell caplatnod a lépcsőkön, amik egy tériszonyosnál amúgy is megrezegtetik a térdet (főleg lefelé), nemhogy ha még egy gyereket hurcolsz a hónod alatt. Le a kalappal a barátnőm előtt, aki a mindent vagy semmit elvét követve hősként megmászta az egészet. Hagyta volna ki ha már elmentünk? És egy plusz jótanács: Aquincumba is felesleges a babakocsi, kivéve, ha terepjáró kereke van...

            Most jön talán a legnagyobb bibi: a baba-mama szoba. Tételezzük fel sikerült leparkolni, szuperül elfér a kocsi, azonban a nézelődés egy pontján eljön az az idő amikor pelenkát kell cserélni különben kiürítik az épületet. És nem, ezt nem csinálod meg egy WC lehajtott fedelén. Sok a régi múzeum épület, elhiszem, hogy nem mindenhol van lehetőség kialakítani ilyen szobát. Az ilyen helyeken nem tehetsz mást, mint rövidre fogod és imádkozol. Az újakban gondolom már előírás, és sokszor egybekötik a mozgáskorlátozott WC-vel ami szuper, mert sokkal tágasabb, nem használják annyira sokan és apuka is nyugodtan be tud menni a gyerekkel. Tehát eljön ez a perc, keresed a nyilakat, lesed a piktogrammokat, majd megkérdezed az információs pultnál és igen, meglehet, hogy végül biztonsági őri kíséretet kapsz, hogy végre valahára megtaláld (megtörtént eset, egyáltalán nem volt ciki...). Végre ott vagy jé még etetőszék is van, mennyire gusztusos így egy WC-vel szemben, de ez mind nem számít. Örülsz, hogy van. Az azonban számít, hogy egy miniatűr szemetesen kívül mást nem terveztek be. A logika úgy fest csődöt mondott. 
             Az utolsó pedig az, hogyan kerüld el, hogy a gyerek végigüvöltse az egészet és megszégyenülten menekülőre fogd. Nehéz kérdés, inkább szerencse kell hozzá. Pont úgy időzíted, hogy a gyerek alvásideje legyen és még kint elaludjon mert bent tuti kirepül az álom a szeméből a sok izgalmas dolog láttán. Vagy korlátok között ugyan, de szabadjára engeded. Így viszont Te maradsz ki az élményből. Vagyis lesz egy közös emlék a gyerekkel, csak senki se kérdezze meg mit állítottak ki. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy a Szépművészeti Múzeumban (és azt hiszem a Galériában is) vannak kimondottan kisbabával érkezőknek tartott egy órás tárlatvezetések. Na itt biztos senki nem fog csúnyán nézni még a szeme sarkából sem, ha a gyerkőc hangos sírásba kezd. Ezek a Mama, nézd! események, ha jól emlékszem havonta egyszer várják a kultúrálódni vágyó kismamákat. 

            A konklúzióm tehát az, hogy mindenképp megéri tájékozódni a honlapról vagy telefonon mielőtt az ember útnak indul, vagy érdemes egy gyermektelen barátot előreküldeni (lásd én) előfutárnak. Nem kizárt, hogy egyszer összeáll egy lista a kiállítóhelyekről, hogy lehessen tudni, ki mire számítson. Addig is múzeumra fel, és ne törődjetek az olyan begyöpösödött emberekkel (mint én), akik ferdén néznek rátok, mert a lányod vagy fiad visítva totyog néhány El Greco kép előtt.