Vasarely háromszor

         Jelen írásom apropója a nemrég megjelent Vasarely regényes évszázada című könyv, amit a művész unokája, Pierre Vasarely és Philippe Dana újságíró, műsorvezető szőtt egységessé. A közelmúltban látogatást tettem a budapesti Vasarely Múzeumban is, ami év elején nyitotta meg újra kapuit a közönség előtt, egy hosszabb felújítási szakaszt követően. Az óbudai Zichy-kastély ad otthont (a pécsi kiállítóhely mellett) a művész alkotásainak. Látogatásom egy különösen meleg napra sikerült időzítenem, amikor is a gyilkos páratartalom odabent sem csökkent, de ez csekély akadálynak minősült, a látottak mindent felülmúltak. Igényes válogatást láthatunk ugyanis a falak között, amik végigvezetnek a művész korszakain egészen fiatal korától kezdődően. Így van ezzel a fent említett könyv is.

        Keretet ad a történetnek a Luxembourg Rádió-Televízió (RTL) 2017-es költözése, aminek homlokzatáról egyúttal eltávolították Vasarely Oerveng (Örvény) című alkotását, ami 1971 óta díszítette. A mű a fekete és fehér színek kontrasztjára épülve koncentrikus körökkel utal az elektromos sugárzásra, aminek köszönhetően villámgyorsan továbbíthatóak az információk a világ minden tájára. 
    Ezt követően bepillanthatunk Vasarely gyermekkorába, majd a Bortnyik Iskola éveibe, amitől kezdve ihletadó forrásként lép színre a művész életében Malevics, El Liszickij, Chagall és Le Corbusier. 1944 óta vezetett naplói megidézik saját szavait, ezek mintha csak egy regénybe csöppennénk rögzítik az eseményeket, a nevek megváltoztatásával: felesége, Klára nem más mint Charlotte, ő maga pedig Séza, aki mindig a művészettel foglalkozik. Színre lép egy harmadik főszereplő is, Dora Bernstein, azaz Denis René, akivel sok éven át szeretői viszonyt folytat. A La Boétie utcai galériája elsőként Vasarely munkáiból készít kiállítást, aki ekkor már túllépve a reklámgrafika műfaján egyre inkább a tudományok, főleg a fizika és a matematika kérdésein töpreng, ezek adják művészetének alapjait. Érdekesség, hogy képei hátuljára feljegyezte az adott alkotáson használt színkompozíciókat, a fényhatásokat amiben érdemes megtekinteni és a kiállítás módját is, ugyanis néhány képét akár négyféle képpen is ki lehet akasztani. 

        A Sárga Kiáltvány, mely egy a hasonló gondolkodó művészekkel közös kiállításra készült megfogalmazza a kinetikus térművészet alapjait, valamint azt, hogy a hagyományos festészet ideje lejárt, a mozgás pedig igazából a szem beavatkozásának a következménye.
        A következő lényeges pont amiről szó esik a könyvben talán az 1965-ös The Responsive Eye kiállítás a MoMA-ban, ahol Brian De Palma forgat egy dokumentumfilmet. Ebben az időben, párhuzamosan az op art mozgalmával olyan filmrendezők lépnek a színre, mint George Lucas, Scorsese, Spielberg vagy Coppola. Tehát az életrajz, a szerelmi kapcsolatok és Vasarely művészete mellett filmtörténeti elemek is megjelennek a könyvben és nem csak az interjúk és portréfilmek miatt amiket vele forgattak. 

        Ha már hírességeket említettem, akkor véletlenül se hagynám ki a felsorolásból David Bowiet, Andy Warholt (aki nem mellesleg autogrammot is kért a művésztől, méghozzá egy szalvétára!) valamint egy műsort is felidéznék, amit mint kiderült nem csak én, hanem Vasarely is lelkesen nézett a TV-ben, és ez nem más, mint a Játék határok nélkül. :D
        1970-ben létrejött Gordes-ban a Vasarely Didaktikai Múzeum, 1976-ban Pécsen adják át a Vasarely Múzeumot, 1989-ben pedig 300 műből álló adományból az óbudai múzeum is megnyílik. Ebből a háromból sajnos az első már bezárt. Viszont az Alapítvány a megpróbáltatások ellenére még működik. Vasarely életének végét beárnyékolták a családon belüli viták és az Alapítvány vezetőjével folytatott pereskedés. Ez a rossz időszak halála utánra is átnyúlt, azonban mostanra rendeződtek az ügyek. Ez az unokának, Pierre-nek köszönhető, akinél úgyfest a legmegfelelőbb kezekben van a Vasarely hagyaték, ahogy ezt nagyapja előre sejtette. 
        Érdemes elzarándolokni a mindkét Vasarely gyűjteménybe, de önmagukban is megállják a helyüket. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ennyi munkája került hazai kézbe és, hogy 1969 óta, amikor is első kiállítását rendezték nálunk, itthon is tanulmányozhatjuk Vasarely érdekfeszítő művészetét. 
        

Forrás: Philippe Dana, Pierre Vasarely: Vasarely regényes évszázada. Prae, Budapest. 2022. 
            A fotók az óbudai Vasarely Múzeumban készültek